Kislányom két és fél éves, nagyon gyorsan kapcsolatot teremtő, könnyen barátkozó, vidám természet. Jól tudja kívánságait, igényeit kifejezni gesztusaival, mozdulataival, nagyon könnyű kitalálni azt, hogy mit akar.

Beszélni azonban még nem beszél, illetve amit mond azt nehezen értjük, mivel csak a szavak elejét hajlandó mondani. Furcsa módon azonban néha megdöbbenéssel veszem észre, hogy szinte mondatokat képes úgy végigmondani, hogy csak az első szótagokat használja. Mellé természetesen mozdulataival, jeleivel is dolgozik, így egészen könnyen összerakjuk azt, hogy mit akar.

Többen azt javasolták ne értsem meg amit mond, vagy mutogat, úgy majd rendesen elkezd beszélni. Nekem viszont ez nem megy, valóban ez az egyetlen utam arra, hogy kislányom jól beszéljen?

Kedves anyuka!
Kislánya mindazt tudja a beszédről, amit egy két és fél évesnek tudnia kell. A szavak elejét nagyon sok beszélni kezdő csemete használja beszédfejlődésének azon időszakában, amikor kifejező beszéde megjelenik, vagyis ráébred arra, hogy egyes dolgokat kötött nyelvi formákkal (szavakkal) is kifejezünk. Valami oknál fogva azonban a gyerekek egy része a szavak első, vagy első néhány szótagját használva kezd el beszélni, ez azonban átmeneti állapot, és ha türelemmel fordítjuk, értjük ennek az időszaknak a nyelvét a kislánya és a többi hasonló cipőben járó csemete is néhány hónap alatt ráérez a többi szótag, a kerek befejezett szó fontosságára.

A beszélni kezdő gyerekek számára a legfontosabb élmény annak megélése, hogy a hangok állandó sora (ami a kicsik esetén csak hasonlít általában a felnőttek által használt szóra, hiszen a legtöbb hangot nem tudják tisztán ejteni, illetve bizonyos hangokat , szótagokat, és persze a ragokat elhagynak) jelent valamit, és ez a jelentés egyértelmű, amit környezetük is kódolni tud. Leegyszerűsítve, ha valamit el akarnak érni, legkönnyebben a szavakon keresztül tudják megértetni magukat szüleikkel, a felnőttekkel, társaikkal. Ahhoz azonban, hogy a gyermek ezt az élményt magáévá tehesse, elsősorban az édesanya és a közvetlen környezet legfőbb feladata, hogy a kicsi minden rezdülésének jelentést tulajdonítson, megértse azt. Kezdődik ez azzal, hogy a gyermek sírásából megpróbáljuk kitalálni, vajon éhes-e, fáj valamije, vagy csak nyűgös kicsit. És mindez néhány hét alatt minden anyukában létrehozza a baba sírástípusainak jelentését. Aztán ahogy nő a kisgyermek, úgy finomodik a dolog, egy- egy apró mozdulatból, fintorból az édesanya sok mindent le tud szűrni, vagyis kommunikál- ekkor még szavak nélkül- beszélget gyermekével.

A kisgyermek ekkor megéli azt, hogy lefordítják üzeneteit, megértik azt, reagálnak arra. Amikor éretté válik rá, már tudatosan is használni kezdi gesztusait, mimikáját, saját kis mozdulatrendszerrel vezényli környezetét, és ekkor a megjelenő első szócsírák szárba szökkennek attól, hogy mi felnőttek megtaláljuk, felfedezzük bennük az általunk is használt szavakat. Az a kicsi, aki a gesztusokat jól használja, és ehhez már szókezdeményeket is mondogat kiválóan érzi, hogy mit is takar az emberi beszéd. A szülő feladata ekkor pontosan az , hogy megértse gyermekét, mert ezáltal tudja őt rávenni a kifejező beszédre. Beszélni, a világ dolgainak elvont jelentést adni nagyon nehéz, ezen az úton akkor tudja a legjobban végigkísérni gyermekét, ha minden jelzését, szavát érti, és édesanyaként érzi. A meg nem értettség a kisgyermeket éppen nehogy ösztönözné, hanem megakasztja azon az úton, ami a beszéd használójává teszi őt.

A jól értő szülő motiválja arra gyermekét, hogy egyre finomabban, pontosabban jelezze szándékait, hiszen ő azért figyel, azért van, hogy megértse gyermekét.
Kedves Anyuka! Kislánya pontosan érzi azt, hogy érti őt anyukája, ezt az érzést, ezt a biztonságot ne vegye el gyermekétől. Ösztönösen jól érzi azt, hogy nem megy ez a „megnemértős feladat” önnek, hiszen ez sem kettejük kapcsolatát, sem gyermeke beszédfejlődését nem támogatná. Ha továbbra is ráhangolódik csemetéje mondókájára higgye el, nemsokára kikerekednek majd a szavak. A jól kapcsolatot teremtő, barátkozó természetű kislánynak pedig külön kincs van a birtokában azzal, hogy nagyon jól használja a gesztusokat, a nonverbális kommunikáció elemeit, hiszen a beszéd kifejezőereje attól is csak finomodik, pontosabbá válik, ha ezt jól használjuk. Azok a gyerekek, akiket jól értettek meg, talán nagy szerencsével a nem nyelvi elemeket is jobban alkalmazzák beszédük kiegészítésére. És ha a beszéd és a gesztusnyelv összetalálkozik, azt hiszem cserfes , nagyon is jól beszélő ovis lesz kislányából.

Gáll Edina logopédus

a cikk a Babapatika magazinban jelent meg